Paks a teljesítménye tizedén, az esti import 66%-on, mi zajlik a magyar villamosenergia-rendszerben?
Napok alatt jutottunk idáig
A folyamat nem egyik pillanatról a másikra történt. A Duna vízállása Paksnál augusztus 2-án este -135 centiméteren állt, augusztus 3-án hajnalban pedig már -137 centimétert mértek. Ez közel 40 centiméterrel alacsonyabb a vízmércén valaha nyilvántartott korábbi minimumnál, a 2018-as -97 centiméternél, és a vízszint tovább apad. A vízhozam 740 m³/s körül alakult.
Az atomerőmű hűtését a Duna adja, és a rendszernek két fizikai-jogi korlátja van. Az egyik a szívóoldal: a hűtővíz-szivattyúk szívócsonkjai rögzített magasságban vannak, ha a folyó szintje túlságosan alájuk süllyed, a szivattyúk nem tudnak elegendő vizet emelni. A másik a visszaengedett víz hőmérséklete: a melegvíz-csatorna torkolatától 500 méterre a Duna hőmérséklete jogszabály szerint nem haladhatja meg a 30 °C-ot, augusztus 2-án este a vízhő 27,9 °C volt, vagyis a korlát közvetlen közelében. A két korlát együtt kényszerítette vissza az erőművet.
A szívóoldali korlát ma már centiméterekben mérhető: a vízkivételi pontnál mért szint 83,65 mBf körül van, a hűtővíz-szivattyúk biztonságos működéséhez pedig legalább 83,60 mBf szükséges. Öt centiméter a mozgástér.
Az elmúlt egy hét
- Július 27-29.: a blokkok teljesítményét lépcsőzetesen csökkentették, elsőként a 3. blokkot állították le
- Augusztus 1., 19:00: hatályba lépett a 118/2026. Korm. rendelet az ipari nagyfogyasztók korlátozásáról
- Augusztus 2., 01:30: az utolsó előtti gépegység is leállt
- Augusztus 2., este: a négy blokkból három állt, egy csökkentett teljesítményen üzemelt: összesen 230 MW a megszokott közel 2 000 MW helyett
- Augusztus 2., délután: a kormány bejelentette a teljes leállítás előkészítését
- Augusztus 3., délelőtt: a nyolc turbinából egy üzemel, a kiesés 1 750 MW
Öt nappal korábban a paksi termelés még 1 463 MW volt. Fontos hangsúlyozni: nem műszaki hibáról és nem az erőmű bezárásáról van szó, hanem az aszály és a hőség okozta, átmeneti hűtővízhiányról. Az üzemidő-hosszabbítási program és a Paks II. építése ettől függetlenül, terv szerint zajlik.
A rendszerirányító sem várt tétlenül: a MAVIR augusztus 1-jén életbe léptette a villamosenergia-rendszer jelentős zavara esetére kialakított protokollt, és arra kérte a fogyasztókat, hogy 17 és 22 óra között mérsékeljék az áramfogyasztásukat. A legnagyobb ipari felhasználók összesen mintegy 240 MW önkéntes fogyasztáscsökkentést vállaltak, ami nagyságrendileg egy kisebb erőmű termelésének felel meg. A kérésnek van is látható hatása: a tényleges rendszerterhelés az elmúlt napon a MAVIR tervezett görbéje alatt futott.
Este az áram kétharmada importból jött
Paks normál üzemben a hazai villamosenergia-termelés több mint 40%-át adja. Amikor ez a forrás kiesik, a rendszer két irányból pótolja: a hazai erőműpark többi eleméből, nyáron mindenekelőtt a naperőművekből, és importból.
A rendszer számai · 2026. augusztus 2., este
- Országos fogyasztás: kb. 5 250 MW
- Hazai termelés: kb. 1 800 MW, a fogyasztás mindössze 34%-a
- Import: kb. 3 500 MW, a fogyasztás 66%-a
- Legnagyobb importirányok: Szlovákia (2 880 MW), Ausztria (619 MW), Ukrajna (439 MW)
- Paks: 230 MW (a megszokott kb. 2 000 MW helyett)
- Napelemes termelés: 0 MW, napnyugta után a 8 GW-nyi beépített PV-kapacitás nem termel

A napközbeni napelemes termelés a fogyasztás jelentős részét fedezi; napnyugta után a rendszer az importra és a hazai gázos erőműparkra támaszkodik. A görbék lefutása szemléltető, nem mérési adatsor.
A napelemek napközben valóban sokat segítenek: a nyári napokon délben a hazai fogyasztás jelentős részét, egyes órákban a felénél is többet fedezik. A nehéz időszak a naplemente utáni néhány óra, amikor a PV-termelés eltűnik, a fogyasztás viszont még magas. Ezekben az órákban ugranak meg az árak is: a júniusi hőséghullám idején a magyar másnapi piacon egyes órákban már közel 1 000 euró/MWh-s árak alakultak ki, negyedórás termékben pedig 666,9 euró/MWh-t is mértek.
Ez az esti „rés" egyébként nem a mostani helyzet terméke, hanem a magyar rendszer szerkezeti sajátossága, amely minden nyári napon megjelenik. A mostani állapot csupán élesebbé teszi: kevesebb a hazai alaperőmű, nagyobb a súly az importon és a rugalmasságon.

Ami az ipari fogyasztót közvetlenül érinti
Az ipari szereplők számára a leállásnál is fontosabb fejlemény a 118/2026. kormányrendelet, amely augusztus 1-jén 19 órától hatályos. Ez már nem kérés, hanem kötelezettség, és a legalább 0,5 MW lekötött teljesítményű ipari felhasználókra vonatkozik.
Amit a rendelet lehetővé tesz
- A rendszerirányító javaslatot tehet vagy utasítást adhat a hálózati vételezés csökkentésére
- Az érintett nagyfogyasztó ennek vagyoni hátrány nélkül köteles eleget tenni
- Nem teljesítés esetén kezdeményezhető a fogyasztó kikapcsolása a zavar, illetve a válsághelyzet időtartamára
- Az elmaradt csökkentésre megtérítési követelés érvényesíthető, a HUPX-ár kétszeresének alapulvételével
Aki eddig üzletileg elvont kérdésnek tartotta a fogyasztási rugalmasságot, annak ez a rendelet konkrét kockázattá tette. Az a telephely van most jobb helyzetben, amelyik a csúcsórai vételezését saját eszközzel is tudja csökkenteni, nem csak a technológia visszafogásával.
Az adatok megvannak. Az értelmezés hiányzik.
Ami a fenti számokban közös: mindegyik nyilvános. A MAVIR folyamatosan publikálja a rendszerterhelést, a termelési és a határkeresztező adatokat, az európai átviteli rendszerirányítók közös platformja (ENTSO-E) órás bontásban közli a termelési mixet és az árakat, a Duna vízállása pedig a vízügyi mérőállomásokról bárki számára elérhető.
Aki tehát utána akar nézni, mi történik éppen, az kisebb-nagyobb kereséssel megtalálja a nyers számokat. Amire viszont a nyers számok önmagukban nem adnak választ, az három kérdés:
Három kérdés, amire a nyers adat nem válaszol
- Mennyire súlyos ez? A 66%-os importarány sok vagy kezelhető? Hol van ez egy 0-tól 100-ig terjedő skálán a nyugodt nyári napokhoz és a 2022-es energiaválsághoz képest?
- Mi történt korábban hasonló napokon? Hogyan futott le a 2022. augusztusi árrekord napja, és mi hasonlít benne a mostanihoz?
- Mi várható holnap? Mikor lesz a csúcs, mikor lesznek a legdrágább órák, mekkora importra lesz szükség?
Aki ezekre keresi a választ, annak ma táblázatokat kell exportálnia, több forrást összevetnie, és magának kell megítélnie, mit jelentenek a számok. Egy energetikai szakembernek ez rutin. Egy cégvezetőnek, egy újságírónak vagy egy érdeklődő olvasónak nem az.
Ezen dolgozunk
A SMARTTABLE ENERGY csapata épp azon dolgozik, hogy erre a három kérdésre egyetlen képernyő adjon választ, közérthetően, hivatalos, nyilvános adatokból. Többet egyelőre nem árulunk el: a következő cikkben megmutatunk belőle egy részletet.